Van egy nézet, mely szerint a kutyáink szőrős gyerekek, ezt Csányi Vilmos azonos című könyve - bevallom, hogy nem ovastam, csak átfutottam - terjesztette még mélyebben. A könyv vélhetően - ismerve a szerzőt munkásságát, - alapos és szakszerű, szóval most nem erről a könyvről, hanem a cím sugallta viselkedésről beszélek. Az állat humanizálásáról.
És van egy másik nézet. Ezt vallom én. Aki a kutyát gyerekké teszi, végzetes hibát követe el, noha a gyerekek nevelése és a kutyatartás számos hasonlóságot mutat. A kutya - ember viszony, semmiképp nem szülő-gyerek viszony, hanem gazdi - kedvenc vizony, mely nem kevesebb megértést igényel, mint a szülőség. 
De mi a baj a gyerekként kezeléssel?
A kutya nem a gyereked! A kutyád.
Saját gesztus rendszere van. Minden, amivel a kutyát "humanizáljuk", valójában csak nekünk jó, nem neki. A kutyának például az világon semmi, de semmi szüksége nincsen kis kabátkákra, rucikákra, pláne pizsamára, a takaró alatti alváshoz! Ugyan sokan szeretnek a kutyájukkal aludni, de valójában a kutyának arra sincs szüksége, hogy a gazdájával aludjin, ha van egy saját helye. Erre a gazdinak van szüksége, mert érzelmileg megnyugtató, ha egy szőrös lény alszik együtt velünk. Ha azonban játékbabaként öltöztetgetjük, megpróbálunk emberi gesztusokat belemagyarázni a kutyanyelvezetbe, és aszerint bánni vele, ahogy egy babával tennénk, jó esélyünk van egy hisztis, bolond, akár másokra veszélyes, vagy ideggyenge kutyát nevelni, a legnagyobb jószándék mellett is.
A nézőpont nem mindegy!
Ha tudom, hogy nekem van szükségem arra, hogy vele aludjak, mert nekem így jó, akkor ennyi. Vele alszom és kész. (Mondjuk az én ágyam nem bírná el a leonbergit meg engem, bár azt a szőrmennyiséget, ami lejön róla, simán használhatnám a legnagyobb télben is dunyha helyett - ám én inkább mégsem alszom a kutyámmal.) De alapbóltudnom kell, hogy ez az én szükségletem és nem az övé. Gazdiként nyilván azokért az előnyökért tartok egy kutyát (macskát, lovat, bármilyen állatot) amikből én is meríteni tudok. Ilyen lehet bármi, a mozgás közösen, a simogatás öröme, az etetés...
De emellett tudnom kell, hogy mik a fajta igényei. Például milyen és mennyi mozgást igényel egy tacskó, egy dán dog, vagy egy vizsla, mennyire akarja a társaságot, vagy mennyire magának való fajta.
És ismernem kell a kutyát mint fajt. Tudnom kell, hogy húsevő ragadozó.Ha tehát például vegán életmódú ember kutyát tart, számolnia kell azzal, hogy a kutyája nem az AHIMSA szerint fog gondolkodni. Neki húsra lesz szüksége. Valójában nem is tudom, hogy egy vérbeli vegán ezt hogy oldja meg ...
Ismernem kell a kutyám gesztusait, jelzéseit, a falka-gondolkodást, azokat az apró jeleket, amivel a kutyát igazán a társamként szerethetem. Mert társállat. Tudnom kell következetesen bánni vele. Úgy jutalmazni, ahogy az neki igazán jó.
A gyerek nevelése és a kutya nevelése - ugyanolyan?
Sok ponton igen. A következetességben egészen bizonyosan ugyanúgy kellene bánnunk a gyerekkel. Azonban ha egy gyereknek elmondjuk, hogy a nagyinál más a szabály mint odahaza, akkor érteni fogja, a kutya nem. Számára csak egy szabály lehet. A kutya bármennyi idős is, ugyanannyira lesz értelmes. Egy gyerek az életes során jó esetben egyre okosabb, ügyesebb lesz és így változnak számára a szabályok is.
A kutya kutyául ért, az ő reagálásaira kell válaszolnunk, míg a gyerek emberül, a mi, emberi gesztusrendszerünket érti. A gyerek mást és máshogy eszik, mint a kutya, máshogy kell mozognia - bár a napi séta a gyereknek is jót tesz! Vagyis a számos azonosság mellett egy csomó dolog különböző a kutyanevelést illetően.
A kutya humanizálása: HIBA!
A kutya nem érti, hogy mit akarunk tőle, ha embernek tekintjük őt. Kedvencünk természetesen egy csomó érzést meg tud jeleníteni, de ha az emberi gesztusrendszert akarjuk rávetíteni a kutyánkra, akkor tévedünk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
