Az élelem olyan, mint egy focicsapat. A győzelemhez nem elég, ha van egy-két jó játékosunk. Ehhez a célhoz mindenkinek jól kell szerepelnie. Egy jó edző pedig mindig tudja, kit vigyen játékba és kit kell időben lecserélnie. Ha eszünk, mi vagyunk az edzők. Ha pedig meg akarjuk őrizni az egészségünket, nekünk kell helyesen dönteni arról, hogy mit fogyasztunk el.
Csapatjáték a tányérban
Ha mélyebbre ásunk ebben a párhuzamban, akkor több közös pontot is fel fogunk ismerni. A jó futball titka a csapatjáték és az, hogy egy csapat ne csak egy-két sztárra helyezze a hangsúlyt. Egy ilyen együttesben nem lesz garancia a győzelemre. Abban a táplálékban, amiben van egy két jó összetevő, még nincs biztosítás az egészségre. Hogy miért? Néhány ballábas töltelék játékos a legkínosabb pillanatokban okozhat meglepetéseket. Vagy öngólt rúgnak, vagy nem adnak gólpasszt, vagy esetleg kiállítják őket és máris oda a győzelmi esély. Persze egy meccs nem meccs, nincs lefutva semmi, mert ez a bajnokság hosszútávon zajlik.
Az ételekben rengeteg alkotóelemnek stimmelnie kell. A frissen beállított idegenlégiósok, amikkel egy szervezet még csak most ismerkedik, mert az evolúciós edzések, és a felkészülések alatt még soha nem találkozott velük, azok csak össze-vissza fogják rugdosni a labdát. Ha pedig majd a gyógyszerreklámokból jól ismert „labdaszedő gyerekekkel” akarjuk csillapítani a pattogást, könnyen előfordulhat, hogy ellenkező hatásként még magasabbra fog pattogni az a fránya labda.
Selejtező a kutyatálban
Tipikusan ilyen ételek lehetnek:
- a gabonafélék,
- a tejtermékek,
- a hüvelyesek,
- a magolajok.
Jobb esetben vannak sztárok is a csapatunkban
A sztárok, akikre építjük az esélyeket, de egy siralmas környezetben ők is majd tehetetlenek lesznek. Ráadásul nem alapozhatjuk csak egyetlen egy tuti játékosra a mérkőzést. Mindenkinek jól kell szerepelnie, mert ha nem, akkor az ellenfél biztosan legyőz minket.
Vagyis a tehetség nélkül összeválogatott ételeink krónikus betegségeket fognak okozni. Persze a taktikai kérdéseket se intézzük el egy laza kézmozdulattal. Az erőbeosztás, a mérkőzés idejének megválasztása is fontos eleme a játéknak.
Amikor egy pályát füvesítenek, nem lehet rúgni a bőrt, mert a karbantartók elzavarnak minket a jó fenébe, vagy leülnek a pálya szélére és hagyják elenyészni a felbecsülhetetlen értékű stadiont. A testünknek megvan a bejáratott ritmusa, amihez nem mi adjuk a taktust. Ehhez az ütemhez alkalmazkodnunk kell, mert ha egész nap csak eszünk, akkor soha sem lesz rendbe téve a pálya. Egy kitaposott gyepszőnyegnél pedig nincs szánalmasabb látvány, ami tönkre fogja tenni a játékot. Még akkor is, ha kiváló csapatunk van.
Sokszor szokták azt mondani, hogy nincs pénz a jó játékosokra, vagy a felújításra. Ha pedig lesz rá keret, azt majd az élelmes szakemberek szépen lenyúlják. Ezért ne várjunk a betegségeinkre, hanem tanuljunk mások hibáiból, és előzzük meg a bajt.
Egy útravalót is adnék a mondandómhoz. Mielőtt bárkit felveszünk a csapatunkba, nézzünk meg tőle pár próbajátékot. Hallgassunk meg igazi szakembereket, akik valóban értenek a focihoz és látták már a játékost is focizni. Olyanokat, akik nem szóbeszédre, hanem tényekre alapoznak. Olyanokat, akik nem hittel, hanem tudással és tapasztalattal rendelkeznek. Olyanokat, akik eredményeket is fel tudnak mutatni. Tudom, hogy Magyarországon két mesteredző is van, boldog és a boldogtalan. Lehetőleg ne rájuk alapozzunk a sorsunkat és a csapatösszeállítást. Nota bene, ebben a játékban nem a döntetlen, hanem csak győzelem számít.
Hajrá, illetve helyette: jó ételeket kívánok az étvágyhoz!
(A szerző a Paleolit kutyaétrend című könyv szerzője, kisállattáplálkozás kutató)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
