Kétezer forint.
Mert mi kétezer forint?
Két doboz cigi. 60 km-nyi üzemanyag.
Egy kisbevásárlás.
Vagy egy kisfiú zsebpénze.
Adott egy 14 éves forma fiúcska. Pattanásos, vékonylábú, cingár kis gyerek. Illedelmesen somfordál be a patikába, halkan bolhairtót kér pici cicának. Kifaggatom, mekkora a kis állat, honnan van, mit eszik, Hüledezek és sajnálkozok, hogy szegény apróság már a Mamája helyett egy faládát dögönyöz, anyatej helyett virslit nyammog. Aztán a fiúcska kiböki, hogy a cica vele aludt, őt dögönyözte és az ő cicája, akit nagy nehezen kikönyörgött és a zsebpénzéből kell eltartani. Remeg a kis szája széle, ahogy kérdezi, hogy akkor most mi legyen, mert neki bizony ennyi meg ennyi pénze nincs, hogy bolhacsepp, meg féreghajtó... azok súlyos ezrek.
Megesik a szívem és felajánlom, hogy most, na de most az egyszer hozza be a cicát és az itteni bontott készletből lefújom és féreghajtom.
Kétezer forintom van - hebegi szégyenlősen a fiú és egyik lábról a másikra áll. Fel kell hívnom aput. Tárcsáz. Apu engedélyt ad, majd kisvártatva megérkezik a cica. Bolhafészek apró fehér kiscica, riadtan pislog a póló alól. Hatalmas pocakja férgeket rejt és a füle is biztos, hogy rühes. Alaposan lekezelem és ellátom jótanácsokkal,, hogy mit egyen, hogy egyen, hogy legyen tartva. A fiúcska figyel, bólogat. A cica rezeg a takaróba bugyolálva. Mindenki elégedett. Majd jön a szívszorító pillanat: bocsánat, de csak apróm van, de megszámoltuk apával, ez kétezer és itt van még ezer - csap a kidudorodó zsebre a gyerek. Hová önthetem? Majd fogja és egy vacak tolltartóból csomagoló papírzsákunkba zúdítja az összeget. Csörögnek az aprók, hullik a sok öt-, tíz-, húszforintos. Potyognak a bolhák a cicából és meghatottan nyelem a könnyemet. Ez a fiatal kis legény ahelyett, hogy energiaitalra, cigire, chipsre, kólára költötte volna, az egyetlen, régóta áhított cicájára gyűjtögette ezt a halom aprót. Nagyon remélem, hogy a megbeszéltek szerint tényleg visszajön, és továbbra is ilyen jó gazdája marad ennek a riadt, nevenincs kis árva cicának és hinni tud majd abban, hogy a világ jó, hogy a kitartást, a gyűjtögetést, a jó szándékot, valahol, valaki majd honorálja.
Ennyi kétezer forint. (Lejegyezte: Berta Kata,)
Ha tetszett ez a mai megható, igaz történet, oszd meg, hogy a mögötte levő üzenet eljusson minden állattartóhoz.!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
