Adott egy gyönyörű ordas németjuhász kölyök 6 hónapos. Kajla, nyurga, de lehet látni rajta h csodálatos kutya lesz belőle. Jó a felépítése, élénk, okos a tekintetete. Mentvény, hogy miért... mindig értetlenül állok az ilyen helyzetek előtt, de mivel olyan távol áll a lelkemtől az hogy a saját állatomat elhagyjam, nem is próbálom megérteni az efajta motivációt.
Szóval Bosco. Boscóba beleszeretett egy család. Egy igazi, rendes, állat és gyermekközpontű család. Akik vérbeli, de nem fanatikus kutyások, akik eddig is szeretetben és jó körülmények között kutyáznak évtizedek óta. Boscot látni és megszeretni egy pillanat műve volt, ami nem csoda a fent leírtak okán. A család hazavitte, babusgatta, szeretgette, tervezgették a gyerekekkel a csodálatos, közös életet.
(a kép csak illusztráció)
Ahogy egy álomból ocsúdunk olyan hirtelen foszlott szét a közös jövő egyetlen telefonhívásra.... Az örökbeadó szervezet másnap reggel közölte, hogy azonnal vigyék vissza a kutyát...
?????
Az indok: "mert megtudtuk, hogy vidéki kertesházba fogják vinni, és igy azt gondoljuk biztos hogy nem csakádtagként fogják tartani a kutyát, hanem örző-védő feladatra."
Néhány percre szükségem volt hogy magamhoz térjek, hozzáteszem fel nem tudtam fogni sem akkor, sem most, hogy e mögött hol van az ésszerű magyarázat? Kérdések sora merül föl bennem:
- Ezek szerint az már baj, ha a kutyát kutyaként szeretjük és kezeljük és nem emberként.....?
De hát KUTYA!!!
- Ezek szerint baj, és erkölcsileg elitélendő, ha egy kutyának van - különösen a fajtájához tökéletesen illeszkedő -"feladata"?
(ebben az esetben egy németjuhész kutya őrizné adott esetben a területet...
A legtöbb kutya territoriális - nem KELL tanítani a területe megvdésére, magától és örömmel teszi azt.
- Ezek szerint már csak a lakásban tartott kutya esetében beszélhetünk "jó'gazdiról?
A kutya NEM szobadísz. Szüksége van a gazdi közelségén kívül a levegőre, a szabad területre, hogy az embernél jüval magasabb mozgásigényét kieléíthesse - és ez nyilván hogy az egészsége megörzésére is jótékon yhatással van.
És akkor jöjjön most néhány tény, mielőtt azt képzelnétek, hogy a szóban forgó gazdi-jelölt valami fatelepre szánta volna ezt a kutyust, hosszú láncra verve....
- A gazdijelölt épp akkor ingatlanvásárlás közepén állt, és panel lakásuból rövid időn belül vidéki kertesházba költöznek.
- A gazdijelölt egy 2 gyermekes család, és már van egy kutyájuk, akivel igen szoros a kapcsolat. Eddig szobakutya volt, de nyilván Ő is annyit lesz kint a kertben amennyit akar.
- A gazdijelölt számára a kutyái nem azonosak a gyermekeivel, de kutyaként szereti, gondozza, felelősen tartja, eteti, sátáltatja, neveli azokat. Kutyaként.
Nagyon örvendetes az a minőségi változás, amin a "kutyázás" az elmúlt évtizedekben keresztülment. Az a tény, hogy a terepgatyós, bakancsos, szögesnyakörves rottveileres aggresszor gazdikat erőteljesen leváltotta a tudatos, szerető, gondoskodó, gazdi-viselkedés... de!!! Azért ne essünk át a ló túloldalára! A harcikutya és az öleb között VAN középút!
A kutya mindig is kutya marad. genetikájában, jellemében, külsjében, mindenben. NEM fog emberként viselkedni, és NEM rendelkezik emberi tulajdonságokkal, igényekkel. IGényli az ember, a GAZDI társaságát, szeretetét, valamelyest (sok esetben túlságosan) függ tőle. És ez így van jól. Ha kutyát veszünk, kapunk, örökbe fogadunk, akkor társat kaptunk. Társat 1o-15 évre. Egy társat, akinek szeretet adunk és akitől annak többszörösét kapjuk. És ezért a megsokszorzott szeretetért cserébe gondos, felelős, okos gazdik kell hogy legyünk. De a kutya NEM a gyermekünk és NEM a házastársunk, élettársunk és NEM a rokonunk. Ne viselje a MI vezetéknevünket...
Kétgyermekes anya vagyok. És igen, ha megkérdezné tőlem valaki, hogy a gyermekem vagy a kutyám élete a fontosabb. Gondolom mindenki számára világos és senki nem kövez meg azért, hogy a kutyám vérét adnám a gyermekemért. Vagy ha kell a sajátomat. ... És ettől én nem érzem magam gonosz vagy rossz gazdinak.
A kutyának vannak igényei - mozgás és szellemi igényei - és ez ELTÉR az emberétől. A kutyát nem köti le egy jó könyv, vagy színházi előadás vagy egy kártyaparti, de leköti, ha van kutya-feladata! Sőt! HA van feladata, ami ideális esetben alkatához, fajtájához passzol, akkor egészséges szellemi körülményt tudunk biztosítani számráa, és ezzel kondícióban tartjuk az elméjét és ezéltal tégabb - holisztikus értelemben - az egész lényét.
Vegyünk pl. egy pulit, akit panelban tartanak. Nagyon szeretik, naponta 3x viszik sétálni...Etetik, kozmetikushoz hordják, stb. Jó ez a pulinak? Mi KELL a pulinak? Mi az ami a génjeiben van? A feladat!, A terelés! A pásztor kutyák a legintelligensebbek a világon. Micsoda elképseztő frusztárciót okoz egy ilyen kutyának egy szobában tespedni egész nap? Néha egy céltalan séta... sehol egy birka... Ok, nem kell minden terelőkutyához egy egész nyájat megvenni. De az ilyen kutyának rengeteg mozgásra és FELDATRA van szüksége. Alternatívaként kiváló lehet az agility. Ehhez persze idő kell és a gazdi részéről is kellő motiváció. Ha ez nincs, akkor NE vegyünk pulit! Vegyunk palotapincsit, vagy havanese-t. Ők szobakutyák.
Szobakutya - eltekintve a kifejezett szobakutyáktól MINDEN kutya számára természetes igény a szabadban való lét. Egy kuckó egy kis fedett terület, ahol pihen de ahonnan éberen figyeli a területét és ha kell MEGVÉDI a gazdit vagy jelez. Ettől érzi magát teljesnek, boldognak és fontosnak.
A németjuhászok őrző védő kutyák. Őrzik a nyájat. Védik! a FARKASOKTÓL... farkasutya... Bennük van, genetikailag ez a képesség, ez az IGÉNY. És Ő akkor boldog és teljes, ha ezt megteheti.
SOHA ne küllemre válasszunk kutyát!
Határozzuk meg mit szeretnénk, mit várunk el kutya-társunktól és olyan fajtát keressünk, amelynek a mi életvitelünk , körülményeink beleilleszkednek a jellemébe, igényeibe. Mert akkor egyék felet sem érheti csalódás, és nem leszünk mi sem frusztérltak
Tapasztalatból pedig az alábbira hívnám fel a figyelemet:
- A frusztrált kutya előbb utóbb BETEG lesz. A pszichés okok valós tünetekben manifesztálódnak. A leggyakorbb az allergia. Annyira más az a körülmény ami adott számára, és a benne buzgó vágy, igény az Ő valós világára, hogy a szervezete is diszharmóniában fog működni, mely legtöbb esetben allergia formájában válik a gazdi vagy az állatorvos számára láthatóvá.
Rengeteg példát tudnék hozni az utolsó gondolat mellé, de inkább írjátok le a saját tapasztalatotokat, ha van ilyen!
Kati a Patikából
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
