Kati a patikából

A gyógynövényeknek nem varázslatos, hanem valóságos gyógyerejük van. Ami sokszor jóval erősebb, mint a gyógyszereké...

Örökké erről papolok Nektek....

Miért? Azért, hogy elhiggyétek, hogy természetesen lehet! Hogy lehet természetesen gyógyulni kedvencednek is.

Sokszor – mindig – ajánlok a hozzám betérő vásárlóknak természetes kiegészítőt, és NEM elsősorban azért, hogy jobban fogyjon az árukészlet. Hanem azért, mert tudom, hogy a valós gyógyulást, javulást maga az állat szervezete fogja megtenni, abban az esetben, ha ebben támogatjuk. Mert a gyógyszerek 90%-ban a tüneteket nyomják el, ily módon pont a szervezet küzdelme a betegség ellen lesz blokkolva.

Igen, nagyon sok esetben kell tünetet csillapítani, megszüntetni. Mert ez sokszor életet menthet. De ez megoldást csak átmenetileg jelent, olyan mintha egy szőnyeget dobnánk a mocskos padlóra. Senki sem látja. De ott lapul a kosz alatta.

Akkor miért nem mossuk inkább fel? Sok munka, idő és energiaigényes. Igen az.
Szóval mit kell tenni a koszos padlóval? Felmosni. Végső soron a rádobott szőnyegen keresztül is megtehetjük... még ezt is el tudom képzelni, bár jóval nehezebb lesz...
És mivel szeretjük kedvencünket, szívesen ráfordítjuk azt a kis plussz energiát – adott esetben fölemeljük azt a szőnyeget és felmosunk alatta, nem igaz? 

Hogy a hasonlatból visszatérjek a jelenbe...
jön a kedves gazdi és kér egy egyszerű féreghajtót. Mert egy éve kapott utoljára. Igen, kell a féreghajtás, évente egyszer legalább. Tehát a gazdi gondos és odafigyel. Ajánlom mellé a természetes májvédőt. Elkerekedik a gazdi szeme: - „Nincs baj a májával”
Aztán nagy levegő, kedves mosoly... (egymilliószor is fölteszem magamban ugyanazt a lemezt) – „a féreghajtó megterheli az állat szervezetét, gyakran lehetnek mellékhatások, a máj támogatásával segítünk az állat szervezetének gyorsabban megszabadulni a káros anyagoktól.”  Elkerekedik a gazdi szeme, azt mondja: „Hát ezt még senki sem mondta nekem”
– „Én most mondom, a kutyus érdekében” . Néhány percet gondolkodik, forgatja a dobozt: „Jó, akkor ezen még gondolkodom” .
„- Ezen már nem kell godnolkodni, mi már megtettük, Önnek csak annyi a dolga, hogy reggel és este bekeveri az ételébe." 
Végül látom, hogy a bogarat eltettem a fülébe, de nem győztem meg igazán, (nem is lehet 2 perc alatt) de látva a bagatell árat, mégis elteszi, mondván „mivel természetes, legalább ártani nem árt”. Fizet, elmegy.

És ilyenkor én beérem ennyivel. Mert nem az a lényeg hogy a gazdi elhiszi-e vagy sem, vagy hogy a sok éve alkalmazott módszereit most megváltoztatja-e vagy sem.. a szemléletváltás nem egy pillanat műve. (Van amikor igen) Megelégszem, mert arról legalább meggyőződött, hogy „nem árt”, tehát jó eséllyel adja kedvencének, akinek ezáltal jót tettünk, mert könnyebben megküzd szervezete a mellékhatásokkal adott esetben magával a betegséggel. 

És később ez a gazdi tudom, hogy visszajön – mindig visszajön – mert látja a különbséget. Mert kedvence ezzel a „kombóval” – gyógyszer és természetes kiegészítő – gyorsabban gyógyul, jobb állapotba kerül, hamarabb és tartósabban javul.  Mert ugyanez az elv vonatkozik minden betegség esetében.

Örülök annak, hogy a gazdik legalább elkezdték használni a gyógynövényes kiegészítőket, még ha nem is tudják pontosan azok igazi hatásmechanizmusát, nem ismerik az egyes gyógynövénykeverékek pontos összetevőit. Csak látják a jól megkülönböztethető pozitív hatást saját kedvencükön és kérik „azt a port, amitől múltkor sokkal jobban volt...” ilyenkor – a polc felé fordulva, miközben leemelem a keresett terméket – elégedett szívvel mosolygok, mert megtettem amit úgy érzem hogy a küldetésem: elindítani a gazdikat a holisztikus szemlélet és gyakorlás útján, még ha a fonákjáról is kezdjük az „iskolát”. A fejlődés egyértelmű kedvezményezettjei pedig maguk a szeretett állataik.

Kati a Patikából