A tragikus méreteket öltött fertőző macskabetegségek elterjedésének okai valójában azok a jó szándékú, aranyos cicás nénik, hölgyek, bácsik, urak, akik az utcai kóborkák etetését tartják jótékonyságuk netovábbjának. Tovább azonban nem gondolkodnak - a baj pedig terjed, megállíthatlanul.
Év közben rengeteg szó esik a bajba jutott vagy éppen kóbor kutyákról, de sajnos annál kevesebb a macskákról, melyek sokkal szaporábbak, sőt a problémát fokozza, hogy ezek az állatok az ember nélkül is életképesek. Míg a kutyák esetében alig születik az utcán kölyök, vagy a megszülető állatok életben maradásának az esélye igen csekély, addig a macskák életképes populációi élnek szabadon, vadon. Ráadásul a rejtett életmódjuk miatt kevésbé vannak szem előtt, méreteik miatt nem félnek tőlük, ezért hagyják őket az utcán élni.
A vadon élő kóbor macska populáció felnőtt tagjai 3-4 év utcai lét után már nem is alkalmasak az emberi családban való életre. Ezeket az állatokat békén kellene hagyni, ha az energiájukat a létfenntartás köti le, akkor nem fognak túlzott mértékben szaporodni. Ráadásul a macska területvédő állat, egy adott terület csak adott létszámú cicát tart el, ez az élelem mennyiségétől függ, az állatok védik territóriumaikat.
A gond akkor jelentkezik, amikor egy jó szándékú ember beavatkozik a populáció természetes folyamataiba. A sajnálat, a jó szándék többet árt, mintha nem teszünk semmit. Ha ugyanis valaki elkezdi etetni az ilyen kóbor macskákat, akkor az állatok energiájukat nem a létfenntartásra fordítják, hanem a szaporodásra, hiszen az élelem korlátlanul rendelkezésre áll, az állat úgy érzi, hogy biztonságosan fel tudja nevelni a kölykeit.
A legnagyobb problémát azonban az úgynevezett vákuum-effektus okozza. Ha egy adott területről be is gyűjtünk minden kóbor macskát, ott akkor is meg fognak jelenni újabb egyedek, hiszen a rágcsáló és madár populáció az ember beavatkozása előtt is eltartott néhány állatot.
Mi lehetne a megoldás?
Az, aki nem tudja egy állat megfelelő tartását vállalni, az nem eteti azt. Az adott területen lévő kóbor állatok befogás utáni ivartalanítása, majd visszaengedése megszünteti a vákuum-effektust, vagyis az ivartalanított állat nem enged be újabb egyedeket a területre és nem is fog szaporodni, ő pedig megél a területen található rágcsálókból, amivel egyébként akaratlanul is hasznot hajt az embernek.
A kérdés az, hogy a kóbor állatok befogásának, ivartalanításának költségeit ki fogja fedezni? A menhelyeket leköti annak a rengeteg állatnak az ellátása, ami a gazdáktól érkezik közvetlenül, vagy közvetve az utca beiktatásával.
A kérdés nem egyszerű - de a Gazdiképzőn még beszélünk erről is ...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
